Kép forrása: saját rajz
67. Szajna part.
A Szajna partján vetnek horgonyt
fényes Párizs szívében,
majd bagettel hasuk tömik
a Notre Dame tövében.
A pocak csurig, indulnának,
meder mellett, macskakövön,
de egy patkány ott vigyorog,
orcácskáján csacska öröm.
„Innen biza tapodtat sem,
ha nem lökitek mi a jelszó!
De ha esetleg tudnátok,
átengedlek, tuti becsszó.”
Morzsás bajsszal feleli Sicc:
„Bizony tudjuk. Csakhogy titkos.
Úgyhogy most mi továbbállunk,
vagy ne legyen nyálam nyirkos.”
A rágcsáló csak nem tágít,
vékony farka rút sorompó,
ráragasztva sok-sok fecni,
színes sávokhoz hasonló.
„Meg is kell azt mondani ám,
nem elég csak fejben tudni.
Mi vagyok, tán parapatkány,
ki gondolatodban tud túrni?
De adok Neked segítséget:
fogalmat kell kitalálni.
Ha három próbára sikerül,
irányod már lehet bármi.”
Miközben macs és a patkány
egymással elbarkóbáznak,
Andris szörnyen únja magát,
s hátrafelé ellép hármat.
Aztán még vagy tizenkettőt,
fel egy nyirkos lépcsőre,
mely egy szűk utcába vezet,
az meg egy dombtetőre.
Emília észreveszi,
lohol is a nyomába,
hátrakiált a cicának:
„Gyere már!”, de hiába.
Az annyira belemerült
a kvízjáték hevébe,
se hall se lát merre jár
a kislány és a legényke.
Meredélyen caplatnak fel,
Andris és az Emília,
a két gyereknek néhány lépést
kell a csúcsig kibírnia,
amikorra Sicc felbukkan
s elkezd mellettük ugrálni.
Emi kérdi: „Hát a rejtvényt
sikerült kiókumlálni?”
„Persze nyertem,” válaszol Sicc,
„Bár dörzsölten csalt a mafla.
A megfejtés nem volt más mint,
egy jól irányzott macskatasla.”
|
|
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
„Még mindig itt a köpenyszellem. Mi legyen most ővele?” „Vigyük a divatmúzeumba. Ott lesz neki jó helye.” Két hősünk a kísértetet a múzeumba becsalja, és a legnagyobb teremben a ruhák közt otthagyj...
Elolvasom
Yorknak lápján sínpár halad, rajta gőzös vonat szalad. egy kupéban ablak mellett kekszestasak: gyorsan apad. A két jóbarát a háztartásit teli szájjal majszolja, a szék s a padló csupa morzsa, így z...
Elolvasom
Mert Szent Michael egy kolostor az óceán egy szigetén, hová kőúton juthatsz el kis vízállás idején. Bár a dagály elkezdődött, még éppen jókór érkeznek, a bokáig érő vízben elég messze érhetnek. Beg...
Elolvasom
Már Polperró határában róják az út porát, közben Emi gondterhelten ráncolja homlokát. „A lány és a hét kis bányász ismerősnek tűnt nekem... Vajon honnan? A fejemben keresem, de nem lelem.” „Én is e...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...