29. Hughenden Manor

29. Hughenden Manor.

Hol egykoron erdő mélyén
unikornis tanyázott,
ki vigyorgó kő oroszlánt
éveken át gyalázott,
s Viktória udvarában
miniszterként ténykedett,
majd később a nagy háborúban
– nem tudták a németek –
kastélyának pincéjében
térképnyomda létezett,
barátaink kis csapata
éppen oda érkezett.

Egy takaros udvarház áll
csendes pagony közepén,
kint hideg köd, bent uzsonna
kandallónak melegén.
Teli hassal keresgélnek,
nézelődnek erre-arra, 
a pincébe is bekukkantnak,
de óriásnak híre-hamva.
Ám a nyomdagépet látva,
Siccnek felderül az arca,
mint hangversenyen hegedűhúr,
úgy remeg meg hosszú bajsza.

„Láthatjátok, igazam volt”
kiált a macs izgatottan,
„hogy okos módon megbíztunk
a digitális csillagokban!
Eme helyre miért küldtek,
oly logikus; megáll az ész:
hisz térképet kell mancsba vennünk,
hogyha utunk homályba vész.”

Eltökélten ragadja már
mi praclijába épp akad:
mi más lenne, mint a köpeny;
az majdhogynem elszakad.
Emi rászól: „Nem emlékszel?
Ne firkálj múzeumi értéket!
Van itt nálam üres papír,
arra nyomtasd a térképet.”