Kép forrása: saját rajz
29. Hughenden Manor.
Hol egykoron erdő mélyén
unikornis tanyázott,
ki vigyorgó kő oroszlánt
éveken át gyalázott,
s Viktória udvarában
miniszterként ténykedett,
majd később a nagy háborúban
– nem tudták a németek –
kastélyának pincéjében
térképnyomda létezett,
barátaink kis csapata
éppen oda érkezett.
Egy takaros udvarház áll
csendes pagony közepén,
kint hideg köd, bent uzsonna
kandallónak melegén.
Teli hassal keresgélnek,
nézelődnek erre-arra,
a pincébe is bekukkantnak,
de óriásnak híre-hamva.
Ám a nyomdagépet látva,
Siccnek felderül az arca,
mint hangversenyen hegedűhúr,
úgy remeg meg hosszú bajsza.
„Láthatjátok, igazam volt”
kiált a macs izgatottan,
„hogy okos módon megbíztunk
a digitális csillagokban!
Eme helyre miért küldtek,
oly logikus; megáll az ész:
hisz térképet kell mancsba vennünk,
hogyha utunk homályba vész.”
Eltökélten ragadja már
mi praclijába épp akad:
mi más lenne, mint a köpeny;
az majdhogynem elszakad.
Emi rászól: „Nem emlékszel?
Ne firkálj múzeumi értéket!
Van itt nálam üres papír,
arra nyomtasd a térképet.”
 |
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
„Csak egy van itt a bútorfába bekarcolva mívesen. Hát a többi egérútra varázs nélkül hogy megyen? A közelben, ha jól sejtem, banykonyha üzemel, a rágcsálók nem tűnhettek mint a kámfor úgy csak el. ...
Elolvasom
Macskamódra megmosdatva, érkeznek meg este Yorkba. Kopogtatnak erre-arra, hátha feltűn bába orra. Szívélyesen invitálva, térnek be egy díszes házba, ám itt cicánk hallószerve, mint motolla jön nagy...
Elolvasom
A félelmetes kaland alatt a barátok igen megéheztek, hamar el is felejtették, milyen fogadalmat tettek. Egy apró tanya a közelben Cogges névre hallgatott, jó ott a koszt, s a kis csoport ezért odab...
Elolvasom
A nyüzsgő bár már hátuk mögött. piszmogásra idő nincsen. Indulnak hát barátaink, a lepeljárgány tovalibben. A kis társaság fütyörészve szeli a felhőzetet, ám szembe jön egy sereg varjú és éktelen r...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...