Kép forrása: saját rajz
25. Yorkshire Moors.
Yorknak lápján sínpár halad,
rajta gőzös vonat szalad.
egy kupéban ablak mellett
kekszestasak: gyorsan apad.
A két jóbarát a háztartásit
teli szájjal majszolja,
a szék s a padló csupa morzsa,
így zajlik a barkóba.
Sicc kérdez most Harry Pottert,
és a válasz gyorsan meg lesz,
hisz a vonat, amin ülnek,
nem más, mint a Hogwarts Expressz.
A folyosón sötét alak,
fején csuklya, bevert orr
látványára hideg kiráz,
bizony Isten dementor.
Emi rémül, rázza Siccet,
ám a cica plüssre váltott,
mikor a lény melléjük ért,
még a lég is jéggé vált ott.
A lányka sápad, ajka reszket,
azt sem hallja, mit szól az árny,
csak tátogó száját látja,
s ül, mint dermedt sóbálvány.
Ekkor, akár szél fuvallna,
a köpeny sarka egyet libben,
a vonatjegy egy zseb mélyéből
a morzsás padlóra billen.
A lény, mint villám utána kap
– hisz nem is dementor, bakker! –
tányérsapkáját emeli,
majd jó utat kíván a bakter.
 |
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Sicc, mikor távoznak, értetlenül dohol: „Igaz, nem hercegnő, de emberszabása volt. Lehet, épp ez a baj, négylábú kell neki. Esetleg egy szárnyas, vagy talán kis maki.” „Ismerek egy helyet, melyt No...
Elolvasom
Virradatkor dongó hangja hessenti el álmuk, erre kelnek a rejtekben, hol vetették ágyuk. Sicc merengve nyújtózkodik: „Mi lehet mi furcsán berreg? egy távvezeték koronája ötven Hertzen épp így gerje...
Elolvasom
A jelzett helyre megérkezve a kérdés eldőlt, világos: mi lábuk előtt elterült, az nem mező volt virágos! Nyálkás láp, mi ott nyújtózott amíg a szem ellátott, a víz felszínén zöldesbarnán itt-ott eg...
Elolvasom
Rezzenetlen tó tükrében lombos erdő függ az égen, délibábként úszik egy vár hegyek közt a ritka légben. Az erődítmény fenyőből és nyárfából van emelve, cölöpjei – vízszín rejti – az iszapba beverve...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...