Kép forrása: saját rajz
24. Whitby.
„Csak egy van itt a bútorfába
bekarcolva mívesen.
Hát a többi egérútra
varázs nélkül hogy megyen?
A közelben, ha jól sejtem,
banykonyha üzemel,
a rágcsálók nem tűnhettek
mint a kámfor úgy csak el.
Nyakoncsípték s dobták őket
szipirtyók egy üstbe,
de egér s terv még egészében
nem szállhatott a füstbe.”
Morgott Sicc, de Emi szóla:
„Egy kapitány, ki szakácskodott,
valamerre itt lakott,
főzetével hajójáról
elűzte a skorbutot.
Rémséges szörny volt a skorbut:
ha egy matrózt elkapott,
lelkét addig facsargatta,
míg az el nem sorvadott.
Ilyen leves is jó lenne,
ha elriaszt csúf rémeket.
A köpennyel felitatnánk,
s más világba átmehet.”
Ezért mentek másnap délre
Whitbybe a cimborák,
ám a hajót nem találták:
hűlt helyén tucatnyi rák.
A városi múzeumban
Sicc fontos hírre lelt:
több mint kétszáz éve annak,
hogy Cook kapitány útra kelt.
E ténytől kedvük nem lankadott,
hisz ötletből nincs deficit.
Banyasuliba készülnek,
hogy ott okuljanak picit.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...