54. Windsor


https://webshop.meskete.hu

A windsori kastély tornyánoroszlános lobogó,a királynő tényleg itt van,bizony ebből látható.A barátokat megpillantvakucsmás strázsa tiszteleg,„Örülök, hogy újra látlak”nyájas hangon hízeleg.„Remélem, hogy szállástokkalelégedettek valátok,frissen, üdén érkezte...

Kép forrása: saját rajz

A windsori kastély tornyán
oroszlános lobogó,
a királynő tényleg itt van,
bizony ebből látható.
A barátokat megpillantva
kucsmás strázsa tiszteleg,
„Örülök, hogy újra látlak”
nyájas hangon hízeleg.
„Remélem, hogy szállástokkal
elégedettek valátok,
frissen, üdén érkeztetek,
s magatok kialudtátok.
Jöttötök már jelentette
Nullahetes ügynökünk,
hogy láthasson, alig vár már,
méltóságos főnökünk.
Ha nem haragsztok, megmutatnám,
innen merre menjetek,
a palotában Őfelsége
rögvest fogad bennetek.”

A trónterembe betoppanva
eléjük míly látvány tárul!
A díszítés olyan pazar,
Sicc és Emi ámul-bámul.
Körös-körül arany, ezüst,
szinte alig hihető,
csak Andris, akit nem érdekel
a tengernyi sok drágakő.
Tudós szemmel vizsgál épp
egy mazsolányi kavicsot,
amelyet egy utcasarkon
még suttyomban felkapott.
Gömb fejében eszmék forrnak,
valóságos elmecsörte,
ám Nobel-díjas gondolatát
egy harsona kettétörte.
Meglepődik, s csöpp markából
a kicsi kavics kigurul,
mikor díszes kísérettel
az uralkodó bevonul.

Sicc barátunk földig hajol,
s nem nézve, hogy kihez szóla,
a királynőre látatlanban
össze-vissza bókot szóra:

„Utunk erre vetett minket,
üdvözlünk hát szép királylány,
arcod pozsgás, mint az alma,
bőröd sima, mint a márvány.
Ifjúságod oly ártatlan,
mint a maszületett bárány,
rajtad nem fog semmiféle
boszorkányos ármány.
Messzi földre utaznánk el,
de nem futja a zsebpénzünk,
anyagilag istápolnál,
csak ennyi lenne kérésünk.”

Őfeslége – már kilencven –
mindezt hallva felnevet,
Emi gondolja is magában:
„Ez az ügy biz elveszett.”

Talán mégsem? A királynő
tréfás hangon kezd beszédbe:
„Mivel megmulattattatok,
adok valamit cserébe.
Egy konferenciát rendeznek
a tengeren túlon.
a részvételt s az utat álljuk,
ezt csak halkan súgom.
De csak két főt pártfogolhat
a királyi kincstár.
Sajnálom, de több utasra
támogatás nincs már.
Plüssállatnak úgysem kell jegy.” –
erre cinkosan kacsint –
majd, hogy a meghallgatás vége,
méltósággal búcsúra int.

Több nap múlva a kavicsot
egy miniszter megtalálja,
s azt képzelve, hogy értékes,
a többi drágakő közé zárja.
Most is ott van, úgy vigyázzák,
mint gyémántot – száz karátost.
Halandó már meg nem tudja,
míly titkot rejt: tudományost.

Dilinyós pereputty, Önjelölt rímhajhász

Hogy kezdődött?Jött egy nátha.Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvételolvastuk egyszer s ismét,aztán megint százszor újra,apa mondta: „Ez már durva,inkább írjunk mi magunk,képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten,Apa rajzolsz, én meg festem,rímet is te faragsz Apa,ha akar, csatlakozhat Anya.De nekem aztán ne szerénykedj,fogd a cerkát és serénykedj!Minél nagyobb hülyeség,annál jobb les...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a versről

Bombicz Judit

2023-05-09 14:44

Szerintem ez óriási, nekem nagyon tetszett. Azt hiszem, módszeresen el fogom olvasni a többit is, szép lassan. :) Gratulálok és köszönöm, hogy olvashattam a versedet. Tán eljut még a királynő szelleméhez is egyszer... :)

Dilinyós pereputty

2023-05-10 09:24

A királynő nem jelenik már meg később mesénkben, csak tengerjáró hajójával utazgatnak szerényen hőseink és a "szerény" szón kifejezett hangsúly van, mi galibát ott okoznak, csak egész kicsi s ártatlan.

Bombicz Judit

2023-05-11 19:25

Szeretem a rímeket én is, bár meséimet prózában írom. A ti verses meséiteket azonban nagyon, de nagyon bírom! :) :)