Kép forrása: saját rajz
43. Minster Lovell Hall.
Ódon kastély romja ormán
a felkelő nap fénye csillan,
a vándorok szemhélyáról
az álom súlya tovaillan.
Kipihenten nyújtózkodnak
a hajnali ég alatt,
a falakon nincsen tető,
több száz éve beszakadt.
A köveket már itt, ott, amott
benőtte a növényzet,
hajdan hol még ablak nyílott,
búg vadgalamb-tenyészet.
E palota ahol szálltak
egykor gazdag nemesé volt,
Rihárd király is hált benne,
de ő, mint tudjuk, réges-rég holt.
Hűs patakban megmosdanak,
s hol még harmatos a pázsit,
abroszukat kiterítik,
s falnak Wonka-háztartásit.
Teli szájjal kérdi Emi,
„Hát akkor most megyünk haza?”
„Dehogy megyünk”, válaszol Sicc,
„új irányunk Amerika.
Mert Powhatan ott született,
bárki tudja e világon,
ki Pocahontasnak meséjét
látta már a mozivásznon.”
„És oda majd hogyan megyünk?
Köpenyháton ellebegünk?”
„Ez nyilvánvaló. Indulunk is,
ha megettük eledelünk.”
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött?Jött egy nátha.Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvételolvastuk egyszer s ismét,aztán megint százszor újra,apa mondta: „Ez már durva,inkább írjunk mi magunk,képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten,Apa rajzolsz, én meg festem,rímet is te faragsz Apa,ha akar, csatlakozhat Anya.De nekem aztán ne szerénykedj,fogd a cerkát és serénykedj!Minél nagyobb hülyeség,annál jobb les...