Kép forrása: saját rajz
43. Minster Lovell Hall.
Ódon kastély romja ormán
a felkelő nap fénye csillan,
a vándorok szemhélyáról
az álom súlya tovaillan.
Kipihenten nyújtózkodnak
a hajnali ég alatt,
a falakon nincsen tető,
több száz éve beszakadt.
A köveket már itt, ott, amott
benőtte a növényzet,
hajdan hol még ablak nyílott,
búg vadgalamb-tenyészet.
E palota ahol szálltak
egykor gazdag nemesé volt,
Rihárd király is hált benne,
de ő, mint tudjuk, réges-rég holt.
Hűs patakban megmosdanak,
s hol még harmatos a pázsit,
abroszukat kiterítik,
s falnak Wonka-háztartásit.
Teli szájjal kérdi Emi,
„Hát akkor most megyünk haza?”
„Dehogy megyünk”, válaszol Sicc,
„új irányunk Amerika.
Mert Powhatan ott született,
bárki tudja e világon,
ki Pocahontasnak meséjét
látta már a mozivásznon.”
„És oda majd hogyan megyünk?
Köpenyháton ellebegünk?”
„Ez nyilvánvaló. Indulunk is,
ha megettük eledelünk.”
|
|
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Mennek mennek mendegélnek, míg egy hűs patakhoz nem érnek, melynek mélyén megcsillannak sárga színben játszó fények. Sicc a partra kuporodik, egy tányért is kaparint, mit a sodrás – megmerítve – lá...
Elolvasom
A polcokon az ivóban a plafont érik a dobozok, fegyvernemül ezek közül Siccünk egyet választhatott. Találomra szemel egyet; Emi izgatottan figyeli. S mikor látja mi búj a csomagban, homlokát a vere...
Elolvasom
Macskamódra megmosdatva, érkeznek meg este Yorkba. Kopogtatnak erre-arra, hátha feltűn bába orra. Szívélyesen invitálva, térnek be egy díszes házba, ám itt cicánk hallószerve, mint motolla jön nagy...
Elolvasom
Néhány óra járóföldre baktatnak a cimborák, de jaj, nézd a messzeségben, mi tépi az út porát? Baljós felleg tart feléjük, a nap is elbújik szaladva, a szél úgy süvít fülük mellett, mintha ezer kísé...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...