34. Snowshill

34. Snowshill.

Átsétálnak, most már négyen,
a közeli majorságba,
hogy haditanácsot tartsanak,
s kosztoljanak uzsonnára.
Terítik a térképüket,
nézik hétrét görnyedve,
és a baba szája szélén
kibuggyan egy csöppecske.
Addig dagad, míg egyszer csak
a papírra csöppen,
éppen ott, hol cicakarom
két csíkot vés egy körben.

Andris száján széles vigyor,
azt gügyögi: „Ko–ko, ga–ga”.
Emi rémül, s ujjal mutat,
hol nyálnak ázik lenyomata.
„Nézd a tónak zordon habja
szédítően háborog!
Krokodilok laknak ott
és őrült aligátorok.”

„Dehogy laknak” legyint a macs
„az csak babagagyogás.
Ez itt nem tó, hanem nyálfolt,
virágos rét, nem zúgó sás.
Ha nem hiszed, vizsgáld csak meg.
Éppen itt egy praxinoszkóp.
A legádázabb bestia ott nem lehet más,
csak egy kis pók.”