Barion Pixel

51. Kensington palota


A Viktória állomástól a palota nincsen messze, még lábbuszon utazva is, kicsit több, mint tucat percre. A kapuban már várják őket. Hogy nem őket? U...

Kép forrása: saját rajz

A Viktória állomástól
a palota nincsen messze,
még lábbuszon utazva is,
kicsit több, mint tucat percre.
A kapuban már várják őket.
Hogy nem őket? Ugyan ki mást?
Emi Andrisnak suttogja:
„Most láthatsz egy libériást.”

„A királynő lakosztályát
felkeresni óhajtjuk,
hogy ott tiszteletünk tegyük,
s nyájasan elmondhassuk,
mely szándékkal érkezénk meg,
s minő fennkölt törekvésünk:
nemes szívvel, magasztosan
teljesítnénk küldetésünk,
ha őfelséges méltósága
tekintete ránk vetülne,
fényes villámcsapásnyira
üde arca felderülne ...
Azaz dehogy sújt le villám”,
akad el Sicc zavarodva,
a libériás inas mikor
szemöldökét összevonja.
„Mondandómnak kuszaságát
bocsássa meg kegyelmed,
természeti csapás nem lesz,
szavamra, ha beenged.
Arra kívántam lyukadni
mindössze az égi fénnyel:
röpke idő elég nekünk
érje most be ennyi ténnyel.
Merényletet szándékosan
egyikünk se nem latol,
sőt ha arról értesülnénk,
meglakol a gaz lator:
saját köpenyünket húznám,
ki ilyet sző, a fejére,
s ez nem akármi, higgyen nekem,
nem lennék a helyébe...”

Mindeközben Emília
tekintetét leszegi,
cipőjének orrhegye
a padló porát teperi.
Andris gondolja magában,
„Ej de sokat fecsegnek”,
az egyenruhás cetlit nyújt át,
s int, hogy oké, mehetnek.

A lakosztály igen pompás,
a falon halom csendélet,
látogató töménytelen,
de hol lehet most Erzsébet?
Kóvályognak erre-arra,
a termek között körbe-körbe,
amíg végül ráébrednek:
nem lakott itt soha Örzse.
Őfelsége, ki itt felnőtt,
nem más volt, mint Viktória,
száz éve már halálára
emlékszik a história.
Persze, hisz az állomásról
rossz égtájba vettek irányt,
ezért érzékelnek Siccék
királynőből most csöpp hiányt.

Dilinyós pereputty, Önjelölt rímhajhász

Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások