50. Didcoti vasútpark

50. Didcoti vasútpark.

Az állomáson álldogál már
egy leányka és tesója,
ki földön húz egy játékmacskát,
díszes köntös takarója.
Fújtatva és pöfékelve
érkezik meg a Vasherceg,
felhők közé füstöt lehel,
bendőjében parázs serceg.
Taligát húz, fapadosat,
szakadatlanul dohog,
teteje az égboltozat,
széles nyomtávon robog.
A kocsinak egyik padjára
barátaink lecsücsülnek,
s ahogy indul a masina,
kormos füsttől beterülnek.
Köhögnek mert nem olvasták,
mit egy írás ajánlott:
harmadosztályú ülésen
háttal ülni javallott.

Szerencsére pernye s korom
nem tud soká ártani,
a síntávolság innen kisebb,
vonatot kell váltani.
Legendás Hölgy áll a peron
távolabbi oldalán,
ő is füstöt eregetve
nekik integet talán.
Keresheted azt a regét
miben e lány meg van zengve!
Lokomotív oldalára
van ez a név odafestve.
Bele telik jó időbe,
míg minden utas átszáll,
ez nagy pakkal felmálházva
tovább tart a vártnál.
Mázli, hogy a személykocsik
ezúttal nem nyitottak,
mindössze az üléstámlák
egész kicsit kopottak.

Fél órája utaznak már.
A köpeny feláll, csendben kimegy.
Nemsokára vissza is tér,
rémült hangon, halkan liheg:
„A mellékhelyet látogattam
a szerelvény elején,
a sofőrnek integettem,
de éppen rosszul lett szegény.
Ott fekszik a mozdonypadlón
totál elalélva,
a vonat meg csak egyre rohan,
esik szakadékba.”

Tanakodnak. Végül Emi
nyújt tervet a bajra:
„Kiszórjuk az összes szenet,
s nem lesz, ami hajtsa.”

Át is másznak a mozdonyra.
a vezető mar ébredez,
de a szellem látványára
új kómába révedez.
Nincs mit tenni, lapátolnak,
koszolják a ruhát s kezet,
a száguldó vonat mellé
kihajigálják a szenet.

Jó ideje áll a vonat,
mind a rögtől hogy megválnak.
Ha kinéznének, a sín mellett
nagy kupacot találnának.
A pilóta magához tér,
remeg még a tenyere,
most a macskától ijed meg,
mert az csupa fekete.

„Távozz tőlem baljós kandúr!
Minő csapás várhat rám?
Bár még egyszer végórámban
anyukámat láthatnám!”

Emília csillapítja:
„Nem kell idegeskedni,
a vonatot megállítottuk,
baj nem történhet semmi.
Szerencsére észrevettük,
hogy álmos lett és elszunyált.
A törzsfőnek köszönheti,
ki a klotyón épp brunyált.
A cicánk meg nem fekete,
hanem fehér foltos.
A szénportól ilyen sötét,
a bundája csak kormos.”

A mozdony néma, már nem mozdul,
elfogyott a tüzelő,
akárhogy is indítaná
a kótyagos vezető.
Azt motyogja félálomban,
a célon már túlfutottak,
ennyi szenet elégetve
Skóciába jutottak.

Emília reáhagyja,
hisz itt a felmentő sereg.
A sín, a lég s az egész erdő
körülöttük megremeg.
Tedi Mackó jön brummogva,
ki mézet sosem ízlelt,
az édeset nem szereti,
de imádja a dízelt.
Kitaláltad! Ő is mozdony,
nem ám csak egy látomás.
Az úti célja éppen London,
Viktória állomás.

A katasztrófa elhárítva,
Siccék nem haboznak,
csak amikor átszálltak már,
s arcot s kezet mosnak.