Kép forrása: saját rajz
2. Természettudományi Múzeum, Oxford.
De hol látsz csontos dínómosolyt
odavevetve vendégeknek?
Díszes házban, mi temploma
tudománynak s természetnek.
Hőseink is ide térnek
– Emília kívánsága –
ősi hüllőt vágyik látni
vagy ami a maradványa.
Belépnek a nagy terembe,
és tátva marad a szájuk.
Nem Siccéknek, ne azt gondold!
Egy T-Rex harapna rájuk.
Gallért rázva röffen rájuk
egy óriási triceratopsz,
el sem hiszed, hogyha látod,
ha meg hiszed, rögtön dadogsz.
Sem az Emi, sem a cica
nem akar reggeli lenni,
egy hátsó ajtón átszaladnak
két maszkot fejükre tenni.
Indiánok felejthették
az épületben valaha
az álarcot mit felöltenek,
s üvöltenek: hahaha!
Az indián maszk oly ijesztő,
a dínók fejvesztve rohannak,
miközben hőseink nyugodtan
az utcára ballagnak.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...