Kép forrása: saját rajz
1. Utazás Oxfordba.
Sicc barátunk gondolt egyet,
elutazna Oxfordba.
A repjegyet ám mancsba kapva,
kettéáll a füle, orra.
A szabályzat a repülőn
tiltott minden állatot,
legfőképp, ha szőrös volt
és ugatott vagy nyávogott.
A check-in pultnál lányka őgyelg,
haja mint a kalács: fonott,
csak a tészta nyersen maradt,
kemencébe már nem jutott.
Batyujából kikandikál
a beszálló-kártya sarka,
a vonalkódból jól látható:
Emília név van rajta.
A macs meglátja Emíliát,
megkérdezi tőle:
„Oly nagy gondom, segíthetnél.
Hogy jutok fel a repülőre?”
A szöszi fruska gondolkodik,
töri fejét, mint pudingba kekszt:
„Plüss üzemmód! Ez lesz jelszónk,
hogyha jön a stewardess.”
Így száll fel a copfos kislány,
karjaiban játékcica,
nyávog, beszél, dorombol is,
akár élne: csúcstechnika.
Elszáll a gép messzi útra,
a célállomás: London – Luton,
onnan tovább Oxford felé
utazhatnak fehér buszon.
„Spóroljunk a fehér buszon?”
kérdezi Sicc lelkesen.
„Plüss üzemmód,” mondja Emi,
és felszállnak egy jegyen.
„Jaj mi lesz, ha kicsi belem
a kanyarban felfordul?”
„Egy kis klozet van a buszon,
odaosonsz hátulról.”
Alig több, mint két óra tel,
s hőseink megérkeznek Oxfordba.
„Hová menjünk?” kérdezi Sicc.
„Ahol dínók laknak, az jó volna.”
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...