1. Utazás Oxfordba

1. Utazás Oxfordba.

Sicc barátunk gondolt egyet,
elutazna Oxfordba.
A repjegyet ám mancsba kapva,
kettéáll a füle, orra.
A szabályzat a repülőn
tiltott minden állatot,
legfőképp, ha szőrös volt
és ugatott vagy nyávogott.

A check-in pultnál lányka őgyelg,
haja mint a kalács: fonott,
csak a tészta nyersen maradt,
kemencébe már nem jutott.
Batyujából kikandikál
a beszálló-kártya sarka,
a vonalkódból jól látható:
Emília név van rajta.

A macs meglátja Emíliát,
megkérdezi tőle:
„Oly nagy gondom, segíthetnél.
Hogy jutok fel a repülőre?”
A szöszi fruska gondolkodik,
töri fejét, mint pudingba kekszt:
„Plüss üzemmód! Ez lesz jelszónk,
hogyha jön a stewardess.”

Így száll fel a copfos kislány,
karjaiban játékcica,
nyávog, beszél, dorombol is,
akár élne: csúcstechnika.
Elszáll a gép messzi útra,
a célállomás: London – Luton,
onnan tovább Oxford felé
utazhatnak fehér buszon.

„Spóroljunk a fehér buszon?”
kérdezi Sicc lelkesen.
„Plüss üzemmód,” mondja Emi,
és felszállnak egy jegyen.
„Jaj mi lesz, ha kicsi belem
a kanyarban felfordul?”
„Egy kis klozet van a buszon,
odaosonsz hátulról.”

Alig több, mint két óra tel,
s hőseink megérkeznek Oxfordba.
„Hová menjünk?” kérdezi Sicc.
„Ahol dínók laknak, az jó volna.”