Kép forrása: saját rajz
56. Denver.
A Sziklás hegység oldalában,
a tengerszinttől egy mérföldre,
toronyház-tetőkkel karcolt
felhők alatt érnek földre.
A konferencia helyszínén,
nem kímélve fáradtságot,
elnökként ül hófehérke,
s fogadja a társaságot.
A tanácsterem, hová lépnek,
csurig van már szemlátomást,
Róka Rudi tart ott éppen
tudományos előadást.
Mozivásznon kivetítve
kacskaringós, hosszú képlet,
ha egyetlen sorba írnád,
még az óceánba is elérhet.
A közönségen körbenézve
az álmatagság tapintható,
nincs egy lélek, ki értené,
mit fecseg az előadó.
Mégis, mikor befejezi,
hatalmas a tapsorkán,
csak Sicc, aki most nem éljenez:
dolgozik a laptopján.
Előadása szövegén
az utolsót símítja,
amikor az elnök őt is
a pulpitusra szólítja.
Bele is vág beszédébe,
komoly arccal halandzsáz,
mondja, mi épp eszébe jut,
nem gátolja lámpaláz.
Gesztikulál, táblára ír,
vagy tán inkább csak kapar,
s zűrzavaros kuszaságban
zagyvaságokat hadar.
Emi csak a fejét fogja,
oly kínos a produkció,
de a végén ámul-bámul,
mert hatalmas az ováció.
Róka Rudi még kérdez is,
dícséri Sicc stílusát,
s lelkesülten méltatja
az egyik felírt formulát.
Az előadás végeztével
Bandin látszik, tűkön ül,
s kavicsokkal a markában
az emelvény felé kerül.
Ám Emília kézen fogja:
„Hová indulsz kiskoma?”
Az ajtó felé irányítja,
s iszkolnak is már tova.
„Innen merre?” tanakodnak,
s Emi arca felvidul,
mert látja, hogy a messzi ködben
magas hegycsúcs tornyosul.
„Felmászunk a sziklabércre,
onnan körbetekintünk,
s merre laknak indiánok,
feltárul majd köröttünk.”
|
|
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Nyomban ötlet követi a szent szellem sztorját, Emi tálal a hamubasült mellé egy körmönfont ezoteóriát: „Próbáljunk ki hát egy okkult kísérletet. Fehér mátka csábítsa el a hű kísértetet. A Carew vár...
Elolvasom
Siccet s Emit, mint hű kutya követi az asztráltest. „Egy szent helyet kell találjunk, hol a szellem újra holttá lesz.” Mondja Emi, s így folytaja: „Hagyjuk most a kaját, zabát! Pattanjunk a fehér b...
Elolvasom
Súlyos börtönajtó csattan, a túloldalán retesz kattan. Lakosztájuk igen szerény, a nyoszolyán sincs pehelypaplan. A kis csapat ám nem oly kényes, hogy ez apró részlet zavarja, lecsücsülnek falatozn...
Elolvasom
A múzeum bejáratát üvegpiramis borítja, úgy tündököl, hogy belépve Emi szemét hunyorítja. A kupola tökéletes – kár is lenne tagadni – jobb lakhelyre holt léleknek keresve sem akadni. El is döntik: ...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...