Kép forrása: saját rajz
39. Szélmalom.
“Ugye mondtam” tekint a macs
egy közeli bérc ormára,
honnan nagy X kandikál a
masírozó négy bolhára.
“Lám ott a jel, térképre mit
karmaimmal kapartam.
Az óriás is meglásd ott lesz
hangyák közt az avarban.”
Ám a kereszt közelebbről
nem más, mint egy széllapát,
mi nagy követ megforgatva
morzsolja a liszt porát.
Jobban mondva morzsolná csak,
hisz nincsen rajta vitorla,
a molnár a lisztet éppen
nagy zsákokban kihordja.
„Ez a molnár normál méret,
sőt még inkább alacsony,
ha az óriás Himalája,
akkor ő csak Badacsony.”
Mint magot a kő darálna,
ha működne a masina,
Emi agya imígy őröl,
s rákiált a pasira:
„Adjon Isten, Badacsony úr!
Tönkrement a malma?
Ne búsuljon szemernyit sem,
itt vagyunk a bajra.
Hangyákat sem kell etesse
finom fehér liszttel,
kölcsönadjuk vitorlánkat,
s nem lesz többé gikszer.”
Önzetlenül segít nyomban,
s válaszra sem várva,
huss, a köpenyt fellendíti
a szélmalom-lapátra.
Lomha léptű keringővel
kezdi az a táncot,
szélre fordul, simít magán
egy-két gyűrött ráncot.
Belelendül, ropni kezd
egy malomhajtó kopogóst,
gyorsul egyre, járja már
a búzazúzó ropogóst.
A molnár szólna. Azaz mégsem:
a szélpörgő megbabonázza,
az őrült rongyra mered szeme,
mi magát már nem zabolázza.
Mint vihar, mi vaskos fákat
gyökerestől tép a földből,
ragadja el az építményt,
hiába van súlyos kőből.
Óriás drónként repül a ház,
s tűn a messzi láthatáron,
tátott szájjal néz a molnár,
ez nem lehet más, csak egy álom.
"Szuper,” Sicc így értékeli
a malomalkony varázsát,
“de mi inkább kövessük a
kelő malom irányát.”
Így átellenben, hol malom száll
s nyugvó napként ereszkedik,
a két lurkó és a macska
sebtében elsettenkedik.
 |
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Scarboroughnak rom váránál színes csúszdán leszállnak, kutatnak a falak között, de nyoma sincs itt banyának. Csak egy firkász tüsténkedik, a helyi laptól érkezett, azt kérdezi: netalántán csinálhat...
Elolvasom
Hogy mi a manót mesél Emi, macskánk magában mereng, míg csakhamar a fák között egy viskó fala feldereng. Ahogy közelebb kerülnek, egyre gyérebb lesz az erdő, egy tisztáson számos ház áll, köztük fú...
Elolvasom
Egy darabig törpölődnek, vajh mitévők legyenek? Ismét szedik sátorfájuk, de most merre menjenek? „Euréka!”, kiált Emi, „Bár a talány igen cifra, egy régimódi óramű az, mi a titkot meg kell nyissa. ...
Elolvasom
Virradatkor dongó hangja hessenti el álmuk, erre kelnek a rejtekben, hol vetették ágyuk. Sicc merengve nyújtózkodik: „Mi lehet mi furcsán berreg? egy távvezeték koronája ötven Hertzen épp így gerje...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...