Kép forrása: saját rajz
40. Batsford.
Néhány óra járóföldre
baktatnak a cimborák,
de jaj, nézd a messzeségben,
mi tépi az út porát?
Baljós felleg tart feléjük,
a nap is elbújik szaladva,
a szél úgy süvít fülük mellett,
mintha ezer kísértet kacagna.
A porforgatag homályában
karjuk védi szemviláguk
csak e vihar ne tombolna
ebben áll most minden vágyuk.
A dúló szélvész tetőfokán
a föld egyszerre megrázkódik,
nagy robajjal a talajba
valami nagy becsapódik.
Mi lehet az? Egy meteor?
Vagy itt a végítélet napja?
Talán UFO-k támadtak meg?
Szükség lehet tán egy papra?
A lég lassan lecsillapodik,
a por apránként elenyész,
fehér ködben rongyos fószer
egy tornácon heverész.
Biz ez lisztpor – egyértelmű –
és a fickó nem is rongyos,
hanem rongy ő, kicsit gyűrött,
a peremén enyhén rojtos.
Széles mosoly fodros száján,
azt rebegi, „Üdvöz légytek!
A lisztet máris vihetitek
kalácsnak a sarki péknek.
Míg a glóbuszt körbejártam,
elfogyott a gabona.
Széllapátra nincs már szükség,
új dizájnom: pagoda.”
Lepelkarjait kitárja,
nem leplezve büszkeségét,
majd libbenve leplezi le
japán stílusú nagy művét.
Emília súgja Siccnek:
„Tényleg Kalács a pék neve?”
De rá se ránt a macska erre:
„Jobb lesz menni, inkább gyere.”
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...