66. Cutty Sark

66. Cutty Sark.

„Cuki cápa, boszi átka,
vagy talán csak a ruhája”
messzeségbe révedezve
Emília dudorássza.
Ezredjére ismétli már,
a folytatás abbamaradt,
nótácskája megfeneklett,
a refrénbe beleragadt.
Sicc barátunk csatlakozik,
és észre sem veszi,
a dalt ő is miákolva
magáévá teszi.
Andris kardja pengéjével
csapkodja a taktust,
a kalózzászló az árbócon
huhog hozzá basszust.

Mindeközben a pontocska,
merre Emi egyre mereng,
fehér vitorlákat duzzaszt,
alattuk hajóforma dereng.
Sebes klipper suhan erre,
leveleket szállít,
a Shanghai – London útvonalon
épp rekordot állít.
A matrózok – nem kétséges
– mind el vannak foglalva,
elsőként kell beérni
a brit királyi udvarba.
A királynő szomjúzik
a mézes tealevélre,
forró vízzel porcelánból
hörpölné már kedvére.

Kapitányuk messzelátón
fürkészi a koponyákat,
mit a három barát fején,
a sapkákon varrva láthat.
Az egyik kalóz épp rá mered,
fenyegetőn átkot mormol,
a másik torzonborzul szőrös,
fekete a sok koromtól.
A harmadik éles kardját
éppen felé villantja,
egyértelmű ez a jelzés:
nyakad majd le nyisszantja.
Mikor hosszú látcsövén át
a lidérces lobogóra pillant,
tagjaiból összes mersze
nyilvánvaló, mind elillan.
Erőtlenül kiabálja:
„Mindenki a tengerbe!
Gyilkos kalózok támadnak,
állig vannak fegyverbe!”

És hogy példát mutasson
a legénysége számára,
rögtön ki is egyensúlyoz
a tat szélén a párkányra.
Zsupsz, a habok feje felett
rögtön összezárulnak,
matrózai most eszmélnek,
értetlenül ámulnak.
Hogy egy hajót épp lehagytak,
azt senki sem látta,
csak szirének hangja hallik,
borzongató lárma.

„Tulajdonképp honnét jön
a cuki cápás dalocska?”
kérdi Sicc, mert a nótázást
ő már végképp megunta.
“Ja, azon a vitorláson,
mi mellettünk elhaladt,
a név mintha ez lett volna,
s orrán boszorkány ragadt.
Igen lenge volt ruhája,
biztos skótul kacagott,
mert a hideg hullámokban
a foga nem is vacogott.”

Sicc eltöpreng
– nem sokáig –
s kap a daluk újra szárnyra:
„Cuki cápa, boszi átka,
vagy talán csak a ruhája.”