Kép forrása: saját rajz
65. Kalózok.
Kukucskálnak, látják is már,
a vitorlás itt csobog,
és vezére egy palánkon
nagy peckesen átcsoszog.
A Britannia kapitánya
barátian fogadja,
Siccünk dúl-fúl, zsörtölődve
a következőt morogja:
„A piszoknak még van képe
a kapitánnyal kezet rázni,
mint valami admirális,
a Britannián parolázni.
Azt hazudja, ő a derék,
s Erzsébetet keresi.
De a szutykot, amit főzött,
most derekasan megeszi.”
„Én úgy hallottam, ‘francos derék’.
Legalább ezt bevallja.
Hogy lehet, hogy legénységünk
e maszlagot befalja?”
Kérdi Emi indulattal,
de csak amúgy költőien,
mert haragjuk elszabadult,
s megmutatják most, ez milyen!
Rejtekükből kiugranak,
velőtrázón kiabálnak,
„Éljen soká a Királynő!”
az árbócok rezonálnak.
Átrohannak a palánkon,
éles kardot előrántva,
az ellenségnek egytől-egyig
tátva marad álnok szája.
Amaz gazok, hogy mit látnak?
Három szempár vérben forog,
három rémísztő démonról
sárgás gennyes massza csorog.
De mindez ám csak a kezdet.
Egy hatalmas denevér
– agyaráról sárga vér foly –
fejük fölé odaér.
Zsupsz, a páni félelemtől
a tengerbe ugranak,
mint záporkor esőcseppek,
a kalózok úgy hullanak.
Hajójukon nem marad más,
csak a három jóbarát,
s az árbocon fennakadva
egy széltől duzzadó kabát,
mely dagadó vitorlaként
a dereglyét gyorsítja,
a Britannia környékéről
messzi eltávolítja.
Ott még – Andris távcsőn látja –
halásszák a népet,
s pofozgatva élesztgetik
az ájult Francis Drake-et.
|
|
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
A tengerész múzeumban, hová a nyíl vezetett, hegyén-hátán sok-sok bárka, csak bírja a mennyezet. A cicamica a látványra csöppet el is csügged, a hajók itt nem vízen úsznak, hanem spárgán csüngnek. ...
Elolvasom
Yorknak lápján sínpár halad, rajta gőzös vonat szalad. egy kupéban ablak mellett kekszestasak: gyorsan apad. A két jóbarát a háztartásit teli szájjal majszolja, a szék s a padló csupa morzsa, így z...
Elolvasom
Dublin szívében az egyetemi kampusz – hol sem egy mikulás, sem egy kormos krampusz – annak egy tanszéke a Trinity College, patinás épület, középkori imidzs. Van ott torony, csak nem henger alakú, H...
Elolvasom
Ódon kastély romja ormán a felkelő nap fénye csillan, a vándorok szemhélyáról az álom súlya tovaillan. Kipihenten nyújtózkodnak a hajnali ég alatt, a falakon nincsen tető, több száz éve beszakadt. ...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...