15. Cotswolds Wildlife Park

15. Cotswolds Wildlife Park.

Sicc, mikor távoznak,
értetlenül dohol:
„Igaz, nem hercegnő,
de emberszabása volt.
Lehet, épp ez a baj,
négylábú kell neki.
Esetleg egy szárnyas,
vagy talán kis maki.”

„Ismerek egy helyet,
melyt Noé ha látna,
leesne az álla,
s bekapná egy bálna.”
Imígyen szól Emi,
s szavát tett követi,
csörtetnek is tova,
mint méz után a maci. 

Zöldellő lugasban
kecses teremtés,
szép karcsú nyakával
elér minden termést.
Lobogtatja Siccünk
a köntöst boldogan,
„Ez biztos kedvére lesz”,
gondolja komolyan.

A köpenynek azonban
nem jön be a zsiráf,
sem a zsiráfnak
a libbenő kabát.
Ám egy kicsit arrébb
testes rinocérosz
prüszköl, fújtat, bődül,
s mint golyó, odacéloz.
A bikát azonban
nem szerelem hajtja.
Öklelni készül az,
s véres viadalra.

Acélozd izmod,
ha kedves az irhád,
Sicc, ezt az ütközést
biztos ki nem bírnád! 

A cica eszmél végre,
a rongyot rángatja,
„Emelkedj már hé te,
ne légy íly ostoba.”
A lengő kendőt látva
az orrszarvú ádázul
fokozza iramát,
s hősünk felé zúdul.
Szarvhossznyira tart már,
amikor a köpeny,
a magasba röppen,
s már térkép is a föveny. 

Pillanaton múlott,
hogy nem lett katasztrófa,
ezzel véget is ért
ez az apró strófa.