4. Római fürdő, Bath

4. Római fürdő, Bath.

Siccet s Emit, mint hű kutya
követi az asztráltest.
„Egy szent helyet kell találjunk,
hol a szellem újra holttá lesz.”
Mondja Emi, s így folytaja:
„Hagyjuk most a kaját, zabát!
Pattanjunk a fehér buszra,
plüss üzemmód, irány a Bath!”

Így hát buszon, távolságin,
döcögnek el ketten Bathba,
bosszantó rongy ablakukon
kilátásuk akadálya.
Bath amúgy egy fürdőváros,
közepén szent forrás fakad,
vulkanikus gázzal töltött
termál vize el nem apad.

Hol Minerva langy vizében
bugyog az isteni szellenet,
akarják hőseink legyűrni
az akaratos szellemet.
Körmölik már kérelmüket
a római istenséghez
mit az levél formájában
kút mélyében kap majd kézhez:

„Kedves Nervi, van egy kendőnk
de már meguntuk egy kissé
átszabhatnád törlőrongynak
vagy párnád mellé alvós plüssé.”

De sajh, az indián köpönyegen
nem fog ókori átok.
Egy bámész pottyan a kútba cetli helyett
mert azt hiszi kísértetet látott.
A turista had nem tétováz.
E példát látva rájön a láz,
és rajként ugrik a vízbe.
Ki gyógyírt várva, ki brahiból,
és nem panaszkodnak az ásványos ízre.