48. St Michael

48. St Michael.

Mert Szent Michael egy kolostor
az óceán egy szigetén,
hová kőúton juthatsz el
kis vízállás idején.

Bár a dagály elkezdődött,
még éppen jókór érkeznek,
a bokáig érő vízben
elég messze érhetnek.
Begázolnak, s a hordókat
hínár közé, vízbe teszik,
a láthatárt fürkész szemmel,
izgatottan, lázban lesik.

Emi ujjongva mutatja:
„Közeleg a vállalkozó,
s hivatása ezek szerint
fürdőszoba falburkoló.”

„Fals az, nem fal!” kémleli Sicc,
„Nem látod az 'S'-et?
Hogy a szemed megjavuljon
falj be egy kis kekszet.
Nem csempéz ez fürdőkádat,
s tutira nem rendész.
A hajó neve – jól látom már –
úgy van írva, Csempész.
Egy másik sajka is követi...
Nem követi, hajszolja!
Mint egy rendőr úgy szirénáz.
A kakaót, nézd, hogy tolja!”

„Nem kakaót, tenger levét,”
kiált Emi hevesen,
„Ezek azon versengenek,
messze minket ki vigyen!”

A lelkesedés már zeniten:
szurkolnak és kiabálnak,
és hogy jobban lássák őket,
kézzel lábbal hadonásznak.
Csak Andris pislog értetlenül
a lány nyakában ülve,
ez eszement drukkolástól
totál el van hűlve.

Mindeközben a gyors naszád,
melynek neve amúgy Zápor,
a csempészhajót úgy üldözi,
mint egy gyilkos terminátor.
Fuvarosunk bizony gengszter,
minden hájjal megkent,
ki a kikötőből nemrég
egy luxusjachtot elcsent.
A hajó nevét átmázolta,
a festék rajta most is csöpög,
a Záporon mennydörögve
a partiőrség ezen röhög.

Mert hatóság viharzik
a törvénysértők nyomában,
cinkostársak reszkessetek:
lecsap rátok az állam!
Gyerkőcök, tán nem tudjátok,
hogy azzal törvényt szegtek,
ha fémérccel üzleteltek,
s adót nem fizettek?

A sós víz már-már derékig ér,
jobb lesz csíkot elhúzni,
nem azon, hogy ki a gyorsabb,
körmöt rágva izgulni,
bevárni a pandúrokat,
majd Amerika helyett,
egy nyirkos, hideg, szűk cellában
tölteni a telet!

Köpenyünk is így ítéli
a dolgok jelen állását,
s megkezdi a kerge kölkök
körbebugyolálását.
Hengerformán csavarodik
a három vadóc körül,
majd kapálódzó töltelékkel
a vízfelszínre ledűl.
A cica karmol, Emi rúgdal,
a rongyot csúnyán szidja,
így készül a vízen ringó
rángó-palacsinta,
mely mint csupasz vászonkukac
a nyílt tengerre kiúszik,
majd jókora kerülővel
a szárazföldre kikúszik.