Kép forrása: saját rajz
47. Tengerészeti Múzeum.
A tengerész múzeumban,
hová a nyíl vezetett,
hegyén-hátán sok-sok bárka,
csak bírja a mennyezet.
A cicamica a látványra
csöppet el is csügged,
a hajók itt nem vízen úsznak,
hanem spárgán csüngnek.
De azért még megkérdezi,
hátha mégis szerencsések,
egy kajakot, csak kölcsönbe,
kis időre vehetnének:
„Kellene nekünk egy csónak,
visszahoznánk nemsokára.
A parttól messze nem eveznénk,
uszkve harminc yardocskára.
Továbbá még két kis hordót
is szeretnénk kapni,
olyat, amit a csónakkal
nem kell visszaadni.”
A múzeumigazgató,
mert ő az akit Sicc megkérdez,
a macskát hallva merengően
a távolba tovaréved.
Hosszú csendes percek telnek.
Tán infarktus kerülgeti?
Szólhatna már végre, de csak
a kávéját kevergeti.
Már-már el is köszönnének,
mire jön a felelet:
„A kézműves klubban, hordót,
csinálhattok gyerekek.
Készíthető kalózsipka,
vászon s papír kishajó,
de sajnos – mint azt jól tudjátok –
az tengerre nem való.
Ámbár, ha meg-engeditek,
egy tippet azért adhatok.
Apálykor a Szent Michaelnél
elég bebaktatnotok.
Kövezett út vezet ott be
az óceán medrébe,
fél naponként előbukkan
s búj a tenger mélyébe.”
Homlokuk a jó hírt hallva
nem kell most már ráncolni,
a segítséget megköszönik,
s indulnak barkácsolni.
Előbb hordót hajtogatnak,
mert azok a fontosak,
fejfedőt meg varrnak hármat,
koponyásat, csontosat.
A papírhordót teletömik
a bányászott fémérccel,
majd a csapat sietősen
a kolostorhoz lelécel.
|
|
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Szűk vasajtó tágra tárva, mögötte a tárna árnya, mellete egy apró fickó mintha éppen rájuk várna. Vigyorog, de nem szól semmit, csak csákányát himbálja, lendülete megbillenti, s megcsusszan a sipká...
Elolvasom
Scarboroughnak rom váránál színes csúszdán leszállnak, kutatnak a falak között, de nyoma sincs itt banyának. Csak egy firkász tüsténkedik, a helyi laptól érkezett, azt kérdezi: netalántán csinálhat...
Elolvasom
Hallgatagon bandukolnak, fáradtságtól kimerülve már csak azon jár az agyuk, hogy jobb lenne kiterülve meleg takarónak mélyén, fejük hajtva lágy párnára, amikor is felfigyelnek egy kismadár lármájár...
Elolvasom
Nyomban ötlet követi a szent szellem sztorját, Emi tálal a hamubasült mellé egy körmönfont ezoteóriát: „Próbáljunk ki hát egy okkult kísérletet. Fehér mátka csábítsa el a hű kísértetet. A Carew vár...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...