Kép forrása: saját rajz
7. Dublin.
Kis csapatunk egy brit szigetet
háta mögött hagyott,
mikor Emi súgva mondja:
„Pisilni kell, s gyomrom korog.”
Muzsika szó hangját hallják
egy távoli pubból,
Sicc jelenti: „Aye kapitány,
hajónk öt perc múlva landol.”
Az ivóba mikor belépnek,
már tetőfokán a hangulat,
a pultos barna Guinness-t csapol,
és Irish stew-ból lesz jó falat.
A színpadon a híres band,
Na Fianna húzza a talp alá valót,
a szünetben dedikálnak
CD-t, ruhát és takarót.
Viszi is Emi a köpenyt:
„Erre kérek egy láttamot.”
De az nem hagyja magát tetoválni,
basszus hanján felhuhog:
„Múzeumi tárgyat rongálni,
arra bármit firkálni nem ildomos.
Ne tégy ilyet, mert pizsamádon a hatóság
sorszáma nem lesz majd takaros!”
A közönség körülöttük
őrjöngő pogóba kezd és csápol.
Az új dutyidalt refrénként üvölti,
teljesen kikelve magából.
Íly nagy murit rég nem pipált
Dublin és a Liffey.
Az emberek az utcán tolongnak,
és próbálnak a bárba bejutni.
Amikor már indulnának
a kocsmáros utánuk kiált,
és egy CD-t nyújt Eminek,
melyet a zenekar dedikált.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...