7. Dublin

7. Dublin.

Kis csapatunk egy brit szigetet
háta mögött hagyott,
mikor Emi súgva mondja:
„Pisilni kell, s gyomrom korog.”
Muzsika szó hangját hallják
egy távoli pubból,
Sicc jelenti: „Aye kapitány,
hajónk öt perc múlva landol.” 

Az ivóba mikor belépnek,
már tetőfokán a hangulat,
a pultos barna Guinness-t csapol,
és Irish stew-ból lesz jó falat.
A színpadon a híres band,
Na Fianna húzza a talp alá valót,
a szünetben dedikálnak
CD-t, ruhát és takarót.

Viszi is Emi a köpenyt:
„Erre kérek egy láttamot.”
De az nem hagyja magát tetoválni,
basszus hanján felhuhog:
„Múzeumi tárgyat rongálni,
arra bármit firkálni nem ildomos.
Ne tégy ilyet, mert pizsamádon a hatóság
sorszáma nem lesz majd takaros!”

A közönség körülöttük
őrjöngő pogóba kezd és csápol.
Az új dutyidalt refrénként üvölti,
teljesen kikelve magából.
Íly nagy murit rég nem pipált
Dublin és a Liffey.
Az emberek az utcán tolongnak,
és próbálnak a bárba bejutni.

Amikor már indulnának
a kocsmáros utánuk kiált,
és egy CD-t nyújt Eminek,
melyet a zenekar dedikált.