27. Salisbury katedrális


http://mocorgohaz.hu/

Egy darabig törpölődnek,vajh mitévők legyenek?Ismét szedik sátorfájuk,de most merre menjenek?„Euréka!”, kiált Emi,„Bár a talány igen cifra,egy régimódi óramű az,mi a titkot meg kell nyissa.Hogy ilyen óra hol lelhető,az eszembe szökkent máris,épp ezér...

Kép forrása: saját rajz

Egy darabig törpölődnek,
vajh mitévők legyenek?
Ismét szedik sátorfájuk,
de most merre menjenek?
„Euréka!”, kiált Emi,
„Bár a talány igen cifra,
egy régimódi óramű az,
mi a titkot meg kell nyissa.
Hogy ilyen óra hol lelhető,
az eszembe szökkent máris,
épp ezért új úticélunk:
Salisbury katedrális.”

A templom tornya irányt mutat,
jöhet bárhány keresztút,
a főhajóba hogyha belépsz,
közepén egy keresztkút.
Éjfekete márványkádján
írás szalad körbe-körbe,
a mennyezetet alant látod,
ha bepillantsz a víztükörbe.

„Nézd olyan mély, elfér benne
ez az egész kóceráj.”
És a köpenyt, hajtogatva,
Emi tolja vízbe már.
„Mostanában mostatok ki,
mily mostoha sors az enyém”,
szól a palást, mert a fürdést
most nem tolerálja szegény.
Siccünk ugrik, hogy segítsen,
de a padló vízben úszik,
a gránitlépcsőn mélyedést szánt,
mikor fejjel nekicsúszik.

Mint orgonaszó, harsan hangja,
„Ááééúúáá”, miákol a csacska.
A templomkórus odatódul,
„Micsoda mennyei dalocska,”
szól a karnagy, s hozzáfűzi:
"A csapatba szívesen bevennénk,
s szokásod, ha megengeded,
saját hagyománnyá tennénk.
Ha új kórustag lép a karba,
mától fogva”, mondja mélán,
„fejét a mélyedésbe kell hajtsa,
mit itthagytál a gránittéglán.”
A válaszra nem is várva
kobakjuk mind kőbe verik,
majd pedig, hogy alleluja
csengő hangon énekelik.

A cica Emit férevonja,
hogy néhány szót váltson vele
„Tudod fejem épp min törtem,
hogy a búbja sajog bele?
Netalántán megmondanád,
mért kutyagoltunk idáig,
hol a templomtorony magas csúcsán
 árva madárka se látszik?”
Értetlenül néz rá Emi:
„Hát, hogy kifaggassuk az órást.”
Siccünk fájó fejét fogja:
„Nem az órást, hanem óriást!”

Előző fejezet Tartalom Következő fejezet

 

Dilinyós pereputty, Önjelölt rímhajhász

Hogy kezdődött?Jött egy nátha.Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvételolvastuk egyszer s ismét,aztán megint százszor újra,apa mondta: „Ez már durva,inkább írjunk mi magunk,képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten,Apa rajzolsz, én meg festem,rímet is te faragsz Apa,ha akar, csatlakozhat Anya.De nekem aztán ne szerénykedj,fogd a cerkát és serénykedj!Minél nagyobb hülyeség,annál jobb les...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!