Kép forrása: saját rajz
27. Salisbury katedrális.
Egy darabig törpölődnek,
vajh mitévők legyenek?
Ismét szedik sátorfájuk,
de most merre menjenek?
„Euréka!”, kiált Emi,
„Bár a talány igen cifra,
egy régimódi óramű az,
mi a titkot meg kell nyissa.
Hogy ilyen óra hol lelhető,
az eszembe szökkent máris,
épp ezért új úticélunk:
Salisbury katedrális.”
A templom tornya irányt mutat,
jöhet bárhány keresztút,
a főhajóba hogyha belépsz,
közepén egy keresztkút.
Éjfekete márványkádján
írás szalad körbe-körbe,
a mennyezetet alant látod,
ha bepillantsz a víztükörbe.
„Nézd olyan mély, elfér benne
ez az egész kóceráj.”
És a köpenyt, hajtogatva,
Emi tolja vízbe már.
„Mostanában mostatok ki,
mily mostoha sors az enyém”,
szól a palást, mert a fürdést
most nem tolerálja szegény.
Siccünk ugrik, hogy segítsen,
de a padló vízben úszik,
a gránitlépcsőn mélyedést szánt,
mikor fejjel nekicsúszik.
Mint orgonaszó, harsan hangja,
„Ááééúúáá”, miákol a csacska.
A templomkórus odatódul,
„Micsoda mennyei dalocska,”
szól a karnagy, s hozzáfűzi:
"A csapatba szívesen bevennénk,
s szokásod, ha megengeded,
saját hagyománnyá tennénk.
Ha új kórustag lép a karba,
mától fogva”, mondja mélán,
„fejét a mélyedésbe kell hajtsa,
mit itthagytál a gránittéglán.”
A válaszra nem is várva
kobakjuk mind kőbe verik,
majd pedig, hogy alleluja
csengő hangon énekelik.
A cica Emit férevonja,
hogy néhány szót váltson vele
„Tudod fejem épp min törtem,
hogy a búbja sajog bele?
Netalántán megmondanád,
mért kutyagoltunk idáig,
hol a templomtorony magas csúcsán
árva madárka se látszik?”
Értetlenül néz rá Emi:
„Hát, hogy kifaggassuk az órást.”
Siccünk fájó fejét fogja:
„Nem az órást, hanem óriást!”
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...