Kép forrása: saját rajz
28. Planetárium, Winchester.
Az ’i’ betűnyi félreértés
rajtuk ki nem foghatott,
úgy döntenek, irányukat
mutatják majd csillagok.
Ám az este messze jár még,
s nem ülhetnek tétlenül,
az égi lámpások állását
tudni kell most feltétlenül.
Siccünk okos tanácsára
– nem vár honoráriumot –
felkeresik Winchesterben
a híres planetáriumot.
A kupolán kivetítve
óriás vadász rója útját
a cica lesi, hová tarthat,
s majd elveszti egyensúlyát,
amikor az lenyugszik
a beton firmamentumon,
s, hogy merre, jól látható
a modern instrumentumon.
Ám hirtelen, hol imént még
vadászt takart az éji lepel,
a világ már fordul tova,
s az égi mezőn egyszarvú legel.
A futó idő látomása
macskánk csöppet sem zavarja,
s a köpenyszélbe fürge karma
a látott irányt bekaparja.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...