20. Stratford-upon-Avon

20. Stratford-upon-Avon.

A macskaagyban szikra pattan:
„Élt itt egy bárd, rég halott.
Az Avon hömpölyg a városban,
hol éldegélt és alkotott.
Szellemekről filozofált,
s maradt tőle számos tézis...”,
„Ahá” kiált Emi büszkén,
„Ott a folyó kölnivíz is!”
A cicabajsz kettőt rezzen,
majd folytatja a cirmos:
„Stratfordban írt, s rongyot rázott
(...vagy tán lándzsát?) Vilmos.”

A mester összes képregényét
több tucatszor kiadták,
a szülői ház udvarán is
nagy táblára kirakták.
Az egyik képen – bárki látja –
üstöt kever három bába,
vas orrukat rozsda rágja,
kotyvalékuk, mint a láva.
Amott meg egy yorki király
félelmében lóért kiált,
rettegéstől lába riszál,
rút púpjából lelke kiszáll.

„Hát persze, hogy egy ilyen löttyöt
kell nekünk is szereznünk,
ezért kell a York melleti
Scarboroughba eveznünk.
A máknyos létől szellemünk
majd bódulatba szenderül,
s álommezőn sok sült bölény
nyílhegyére rákerül.”
Szólt Sicc, és hogy ne kábuljon,
homlokára is csapott,
majd a papot is otthagyták,
s nemkülönben a csapot.