Kép forrása: saját rajz
20. Stratford-upon-Avon.
A macskaagyban szikra pattan:
„Élt itt egy bárd, rég halott.
Az Avon hömpölyg a városban,
hol éldegélt és alkotott.
Szellemekről filozofált,
s maradt tőle számos tézis...”,
„Ahá” kiált Emi büszkén,
„Ott a folyó kölnivíz is!”
A cicabajsz kettőt rezzen,
majd folytatja a cirmos:
„Stratfordban írt, s rongyot rázott
(...vagy tán lándzsát?) Vilmos.”
A mester összes képregényét
több tucatszor kiadták,
a szülői ház udvarán is
nagy táblára kirakták.
Az egyik képen – bárki látja –
üstöt kever három bába,
vas orrukat rozsda rágja,
kotyvalékuk, mint a láva.
Amott meg egy yorki király
félelmében lóért kiált,
rettegéstől lába riszál,
rút púpjából lelke kiszáll.
„Hát persze, hogy egy ilyen löttyöt
kell nekünk is szereznünk,
ezért kell a York melleti
Scarboroughba eveznünk.
A máknyos létől szellemünk
majd bódulatba szenderül,
s álommezőn sok sült bölény
nyílhegyére rákerül.”
Szólt Sicc, és hogy ne kábuljon,
homlokára is csapott,
majd a papot is otthagyták,
s nemkülönben a csapot.
 |
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
A dombtető árnyas terén alig lehet áthatolni, állványlábak egymást érik, s mindenféle festőholmi. Itt egy piktor portrét pingál, ott egy csendéletet mázol, emitt meg egy pöndör bajszos éppen festőá...
Elolvasom
Súlyos börtönajtó csattan, a túloldalán retesz kattan. Lakosztájuk igen szerény, a nyoszolyán sincs pehelypaplan. A kis csapat ám nem oly kényes, hogy ez apró részlet zavarja, lecsücsülnek falatozn...
Elolvasom
Kukucskálnak, látják is már, a vitorlás itt csobog, és vezére egy palánkon nagy peckesen átcsoszog. A Britannia kapitánya barátian fogadja, Siccünk dúl-fúl, zsörtölődve a következőt morogja: „A pis...
Elolvasom
Sétálhatnak vissza. Sebaj, kekszből csapnak lakomát, zöld fák alatt, míg elérik a Buckingham palotát. Kényelmesen ballagnak ki a kastély előtti nagy térre a turista ott oly temérdek, felmászik a ke...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...