19. Tudor ház, Southampton.
„Hallottam egy házról délen,
hol egy bölcs professzor lakik.
Bár ő apróra nőtt, elméje nagy,
éles borotvaként hasít.
Minden tudományok tudója,
szellemidézésben is biztos jeles,
ébresztett ő már tetszhalottat,
így tetszélőt is holttá tehet.”
Hadar Emi a kis badar,
mert mit neki csöppnyi differencia,
a név mindegy, hogy kit takar:
lehet törpe vagy brit király-dinasztia.
Oda mennek, honnan randevúra indult
egy jégheggyel a Titanic,
s Titáni testébe pengeként hatolt be,
mikor megtalálta az igazit.
De hőseink nem méláznak
e rég elmúlt histórián,
rozzant kulipintyóra bukkannak
egy kacskaringós séta után.
A kapualjban menyecske áll;
bőre, mint hó, haja akár ében.
„Hű ez biztos Hófehérke,
és nézd, hogyan van: teljesen ébren.”
Súgja sicc és kérdi is már:
„Hol találjuk a Tudort?”
Hófehérke csengőn kacag,
hisz érti a gyermeki humort.
Egy-egy cetlit kezükbe nyom
s egy ajtó felé mutat.
Lám, az ódon ajtó mögött,
zajos kísértethad lármája fogad.
Ám köpenyünk e társasággal
cimborálni nem akar.
A rongybaba sem hatja meg,
ki egy gerendán ülve agyal,
hogy mért lett ő így ittfelejtve
mikor foltozták a tetőt,
az ács kislánya mikor jön már,
hogy végre hazavigye őt.
Egy szoba falán tucatnyi rajz,
kesze-kusza irkafirka:
itt kishajó, ott nyulacska,
amott meg egy jó nagy birka.
„Épp mint kuka” mondja Emi,
„Ez biztos az ő kézjegye,
de nézd, amott a szarufába vésve
a szelleműzés titkos jele.”
Ám a köpeny közbekotyog:
„Mindez csak bárgyú babona.
az imént a holtak szava
tán nem volt más csak felvett duma?”
 |
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Angliában áll egy kastély, nevét bajor falucskáról kapta, Marlborough a nagy hadvezér hétszáznégyben ott állt harcba. A hős stratéga ajándékul kapta meg a birtokot, hol Churchill bácsi egy utódja k...
Elolvasom
Dublin szívében az egyetemi kampusz – hol sem egy mikulás, sem egy kormos krampusz – annak egy tanszéke a Trinity College, patinás épület, középkori imidzs. Van ott torony, csak nem henger alakú, H...
Elolvasom
Völgynek le és hegynek föl. Csapatunk nem tétováz. Az ősi város, hova jutnak: kőbe vésett toronyház. Vörös szirtnek a falában sok-sok ablak, tornác, létra. Már ezért a látványért is megérte a hossz...
Elolvasom
Imént még min munkálkodtak, elméjükből kiesett, a madár amint szárnylebbentve lágyan tovalebegett. Siccünk szóla, s mint szokása, most is ő a főokos: „De hát itt az Albionban a gólya nem is őshonos...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...