22. Scarborough

22. Scarborough.

Scarboroughnak rom váránál
színes csúszdán leszállnak,
kutatnak a falak között,
de nyoma sincs itt banyának.
Csak egy firkász tüsténkedik,
a helyi laptól érkezett,
azt kérdezi: netalántán
csinálhatna képeket?
Mert ilyen csodát még a brit föld
életében nem látott:
Szikrázó nap szivárványon
átszelni a világot?!
Sicc pózol, s azt tudakolja:
„Lakik erre szipirtyó?”
„Kötve hinném, erre nincsen
Mézeskalács vityilló.”

„Ha banya nincs, hát kotyvasszunk mi.
A tengerparton van sok kacat:
medúzacsont, rágott gumi,
üvegcserép, nyálkás moszat.”
Lenn a strandnak fövenyére
köpenyüket leterítik,
csöpögtetett homokváruk
kavicsfallal ráépítik.
A várárokba mehet a lötty,
Sicc ötletét követve,
„A lepel innen nem szabadul,
ha akarna sem követne.” 

Alig múlik egy órácska,
jön a dagály, a víz egyre nő,
homokváruk széjjelmossa,
s már úszik is a lepedő.
Ám a macska füle, orra
nem sokáig konyul.
„Csak kimostuk,” jegyzi meg Sicc,
„Mielőtt még bealkonyul.”