Kép forrása: saját rajz
45. Levant bányája.
Szűk vasajtó tágra tárva,
mögötte a tárna árnya,
mellete egy apró fickó
mintha éppen rájuk várna.
Vigyorog, de nem szól semmit,
csak csákányát himbálja,
lendülete megbillenti,
s megcsusszan a sipkája.
A súlyos sisak őt is rántja,
mert állánál csatja szoros,
így a földön hasra terül,
s lesz tetőtől talpig poros.
Andris mikor utánozná,
s a palást magát alátolja,
Emília, hahotáját,
póker arccal palástolja.
Siccünk bajsza hármat rezzen,
s mászik már a nyirkos mélybe,
követik őt a barátok,
s jutnak le az örök éjbe.
Ott hat vájár hat gyertyája
ad némi kis világot,
két macskaszem, négy kéz, két mancs
bővíti a brigádot.
Csákányoznak, követ zúznak,
az éjt nappá változtatják,
az ónércet – válogatva –
zsebre, s kis csillékbe rakják.
A műszak végén elcsigázva
másznak ki a szabadba,
hol asztalkán várja őket
egy nagy korsó kadarka.
Körülötte tíz teríték,
tálcán illatos sült virít,
a három barát nekiesne,
de egy bányász rájuk pirít:
„Bár éhes vagy, az asztalhoz
ne ülj piszkos kézzel!
Ha eddig bírtad, még öt percet
várhat az az étel.”
Amialatt mosakszik a
tíz holtfáradt éhező,
kis kunyhóból ében hajú
szép hajadon lép elő.
A bányászoknak édes szókkal
kényezteti a fülét,
miközben egy nagy kondérból
méri a krumplipürét.
Azok makulátlan kézzel
tányérjukhoz telepednek,
s vidám cseverészés közben
jóízűen eszegetnek.
Siccék falnak, íly finomat
réges régen nem ettek,
egy–két szót a társalgásba
teli szájjal bevetnek.
Eldumcsiznak, nótázgatnak,
s nyugovóra térnek,
másnap reggel teli zsebbel
újra útra kélnek.
|
|
 |
 |
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Súlyos börtönajtó csattan, a túloldalán retesz kattan. Lakosztájuk igen szerény, a nyoszolyán sincs pehelypaplan. A kis csapat ám nem oly kényes, hogy ez apró részlet zavarja, lecsücsülnek falatozn...
Elolvasom
Frissen szerzett térképükkel komótosan továbbállnak, keresztútnál irka írva: „A kövek itt jobbra szállnak.” Titokzatos talány volt ez! Bár kopott volt a festék, ezt olvasva irányukat nyomban jobbra...
Elolvasom
Hallgatagon bandukolnak, fáradtságtól kimerülve már csak azon jár az agyuk, hogy jobb lenne kiterülve meleg takarónak mélyén, fejük hajtva lágy párnára, amikor is felfigyelnek egy kismadár lármájár...
Elolvasom
Közelebbről megszemélve a barátok tisztán látják: a bolygóközi űrrakétát vasrudakból eszkábálták. A tetején üvegkabin, hová vaslépcső vezet; talajszinttől távolsága több száz méter meglehet. A lépc...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Dilinyós pereputty Önjelölt rímhajhász
Hogy kezdődött? Jött egy nátha. Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvét elolvastuk egyszer s ismét, aztán megint százszor újra, apa mondta: „Ez már durva, inkább írjunk mi magunk, képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten, Apa rajzolsz, én meg festem, rímet is te faragsz Apa, ha akar, csatlakozhat Anya. De nekem aztán ne szerénykedj, fogd a cerkát és serénykedj! Minél nagyobb hülyesé...