69. Eiffel-torony


http://mocorgohaz.hu/

Közelebbről megszemélvea barátok tisztán látják:a bolygóközi űrrakétátvasrudakból eszkábálták.A tetején üvegkabin,hová vaslépcső vezet;talajszinttől távolságatöbb száz méter meglehet.A lépcső tömve. A hajóbaannyi utas akar szállni,nem lesz már hely, sze...

Kép forrása: saját rajz

Közelebbről megszemélve
a barátok tisztán látják:
a bolygóközi űrrakétát
vasrudakból eszkábálták.
A tetején üvegkabin,
hová vaslépcső vezet;
talajszinttől távolsága
több száz méter meglehet.
A lépcső tömve. A hajóba
annyi utas akar szállni,
nem lesz már hely, szegény Köpeny
zászlóként tud Marsra szállni.

Ezen mereng Sicc a macska,
és beáll a tömött sorba,
a nyomában Emília,
és az Andris mennek sorra.
Felbaktatnak a magasba,
itt, ott, amott megpihenve,
Sicc a kilövésről mesél,
okoskodva és lihegve:

“Csak csúcsa áll röppályára,
az alja szerteszéjjel robban,
felizzik és meteorként
a légkörbe visszapottyan.”

Részletezi, hogy műkodik
a rakéta hajtóműve,
és nem repül, hanem esik,
mikor kikerül az űrbe.
“Pályája majd ellipszis lesz,
nem pediglen parabola...”
Emi morcosan rámordul:
“Elég lesz a sok hadova.
Inkább menj, és érdeklődd meg,
a tetéjere hogy jutunk,
zászlót tűzni a hegyére
köpenyünkből hogy fogunk.”

Ekkorra már el is érnek
az üveges utastérhez,
a személyzet egy tagját látva
Sicc nem cécóz rögtön kérdez:

“A köpenyünk, aki szellem,
meg akarna tőlünk válni,
elmenne ő a Louvre-ba is,
de képtelen megtalálni.
Nyilvánvaló, e rakéta
Rögvest készen áll a startra,
úgy gondoltuk, hogy őkelme
elutazhatna a Marsra.
Az utasoknak sem kellene
itt benn összeszorulni,
hős zászlóként ő a csúcson
is meg tudna lapulni.”

A személyzetnek gondolt egyén
füle tövét vakarja,
a homlokát ráncolgatja,
majd kimérten hadarja:

“A felső szintre külön jeggyel
lehet csak felliftezni,
a csúcsra, az antennákhoz,
tilos bármit kitenni.
A Louvrehoz könnyen eljuthattok,
mi sem egyszerűbb annál,
csak a folyót kövessétek,
messze innen nincsen már.”

“De hát akkor”, ámul Emi,
„kik itt maradnak porrá égnek,
amikor a hajtóművel
a légkörbe visszatérnek?”

Hálát adnak, de nem várnak,
hogy három, kettő, aztán egy,
leiszkolnak, mielőtt még
küldetésük füstbe megy.

 

Dilinyós pereputty, Önjelölt rímhajhász

Hogy kezdődött?Jött egy nátha.Szobafogság lett az átka. Emi akkor kedvenc könyvételolvastuk egyszer s ismét,aztán megint százszor újra,apa mondta: „Ez már durva,inkább írjunk mi magunk,képeket is rajzolunk.” „Oké, dolgozzunk hát ketten,Apa rajzolsz, én meg festem,rímet is te faragsz Apa,ha akar, csatlakozhat Anya.De nekem aztán ne szerénykedj,fogd a cerkát és serénykedj!Minél nagyobb hülyeség,annál jobb les...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!