69. Eiffel-torony

69. Eiffel-torony.

Közelebbről megszemélve
a barátok tisztán látják:
a bolygóközi űrrakétát
vasrudakból eszkábálták.
A tetején üvegkabin,
hová vaslépcső vezet;
talajszinttől távolsága
több száz méter meglehet.
A lépcső tömve. A hajóba
annyi utas akar szállni,
nem lesz már hely, szegény Köpeny
zászlóként tud Marsra szállni.

Ezen mereng Sicc a macska,
és beáll a tömött sorba,
a nyomában Emília,
és az Andris mennek sorra.
Felbaktatnak a magasba,
itt, ott, amott megpihenve,
Sicc a kilövésről mesél,
okoskodva és lihegve:

“Csak csúcsa áll röppályára,
az alja szerteszéjjel robban,
felizzik és meteorként
a légkörbe visszapottyan.”

Részletezi, hogy műkodik
a rakéta hajtóműve,
és nem repül, hanem esik,
mikor kikerül az űrbe.
“Pályája majd ellipszis lesz,
nem pediglen parabola...”
Emi morcosan rámordul:
“Elég lesz a sok hadova.
Inkább menj, és érdeklődd meg,
a tetéjere hogy jutunk,
zászlót tűzni a hegyére
köpenyünkből hogy fogunk.”

Ekkorra már el is érnek
az üveges utastérhez,
a személyzet egy tagját látva
Sicc nem cécóz rögtön kérdez:

“A köpenyünk, aki szellem,
meg akarna tőlünk válni,
elmenne ő a Louvre-ba is,
de képtelen megtalálni.
Nyilvánvaló, e rakéta
Rögvest készen áll a startra,
úgy gondoltuk, hogy őkelme
elutazhatna a Marsra.
Az utasoknak sem kellene
itt benn összeszorulni,
hős zászlóként ő a csúcson
is meg tudna lapulni.”

A személyzetnek gondolt egyén
füle tövét vakarja,
a homlokát ráncolgatja,
majd kimérten hadarja:

“A felső szintre külön jeggyel
lehet csak felliftezni,
a csúcsra, az antennákhoz,
tilos bármit kitenni.
A Louvrehoz könnyen eljuthattok,
mi sem egyszerűbb annál,
csak a folyót kövessétek,
messze innen nincsen már.”

“De hát akkor”, ámul Emi,
„kik itt maradnak porrá égnek,
amikor a hajtóművel
a légkörbe visszatérnek?”

Hálát adnak, de nem várnak,
hogy három, kettő, aztán egy,
leiszkolnak, mielőtt még
küldetésük füstbe megy.