A kétszemélyes étterem

A kétszemélyes étterem.

Élt egyszer egy szegény kisfiú, akit Máténak hívtak. Édesanyjával és édesapjával lakott egy szerény kis omladozó házban a patakmentén, hol még a virágok is szebben nyíltak, mint máshol. Máté tíz éves volt. Negyedik osztályba járt a szomszédfalujában levő iskolába. Minden reggel édesanyja lágy, kellemes hangjára ébredt, belebujt elnyűtt ruhájába, felhúzta egyetlen cipőjét, melynek oldalán foltozva volt a lyuk és elindult az iskolába. A két falu közt volt egy szekérút, aminek a szélén koldusok és árusok voltak. Úgymond egy hosszú, egyenes piac. Árultak ott mindenfélét: zöldséget, ruhát, könyveket, régiségeket. Máté általában gyalog járt, hiszen biciklijén annyira összegubancolódott a lánc, hogy csak egy szerelő tudta volna kigubancolni. Arra viszont nem volt pénzük, mivel édesapja súlyos beteg volt és nem volt ereje dolgozni. Csupán anyja járt takarítani, mosni, amikor volt hova, de közben férjére is vigyáznia kellett. Csak a gyógyszerekre, az iskolára és kevés ételre költöttek. Inni a patakból ittak. Egyik reggel a sok vénasszony közül, akár egy angyal kitűnt egy fiatal lány, aki rózsákat árult. Máté még csak tíz éves volt, de első látásra beleszeretett. Odament a lányhoz és úgy tett, mintha a rózsákat figyelné.

Mátét elszomorította a válasz, hiszen azt hallotta az iskolában, hogy a lányok csak a náluk nagyobb fiukat szeretik. Beszélgettek még pár percet és utána elindult az iskola fele. Kiderült, hogy Krisztina szülei megvettek egy telket a faluba és most költöztek ide s ameddig nem intézik el, hogy a lány iskolába járhasson addig virágot fog árulni ott, hol Máté minden nap elsétál. Máté fejében egész nap Krisztina járt. Csak bambult előre, gondolkozott és nem figyelt senkire, semmire. Mikor délután hazaindult a lány már sehol sem volt. Ebédnél az apja vallatni kezdte.

Máté nagyon örült az apja szavainak. A szobájában feküdt a szűk, nyicogó ágyán és a plafont bámulta. Azon gondolkozott, vajon mivel nyerhetné el Krisztina szívét.

Gyorsan felhúzta cipőjét és munkához látott. Rájött, hogy pénzük nincs arra, hogy, akár egy igazi tíz éves úriember lovag meghívja egy vacsorára egy szép étterembe hercegnőjét, ezért úgy döntött, hogy ő maga épít egy kétszemélyes éttermet. Fűrészt, kalapácsot, léceket szedett az apja porlepte műhelyéből, a léceket épp annyira fűrészelte, hogy a két kis ember beférjen rajta, aztán ajtót vágott az egyikre és négy lécet összekalapált, amik a falak lettek. Úgy gondolta, hogy romantikus lenne, ha panorámatetőn keresztül nézhetnék a csillagokat, ezért az étterem csak négy falból állt, tető nélkül. Ezeket ásóval beleásta a földbe, hogy nehogy összedőljenek. Édesanyjától kölcsönkért pár gyertyát - hiszen lámpájuk nem volt -, amik majd másnap a randevún melengetik szívüket. Szobájából kivitte a szőnyegét, ami az étterem padlója lett, hiszen nem akarta, hogy a nedves füvön üljenek. A kis tisztáson a fák mellett állt az elkészült étterem, csönd volt, csupán a patak nyugtató csobogása hallatszott. Máté későre fejezte be. Lefekvéskor beszélgetett édesanyjával.

Másnap Máté azt érezte, hogy sosem várta még ennyire a reggelt. Első útja a piac volt. Sietett, ahogyan tudott, de mikor megérkezett a lány sehol sem volt. Máté szeme könnybe lábadt. Búsan leült egy farönkre ott, hol tegnap még Krisztina árult. Nézte a földet és tépdeste a fűszálakat. Egyszer csak egy sárga bicikli állt meg előtte, kosarában rózsaszálak. Mikor felpillantott meglátta Krisztina gyönyörű arcát és nem bírt az érzéseivel, ezért megölelte.

Ezután Máté meghívta hozzájuk Krisztinát, viszont nem mondta el mire készül. Néhány öregasszonytól kapott húst, krumplit, olajt, sőt még kürtöskalácsot is, amit kicsit szárazon, de majd megehetnek desszertre. Hazament. Felvette édesapja ingét, hiszen neki nem volt, az inget jól betűrte a kis nadrágjába, vett rá egy mellényt és már csak várta, hogy megérkezzen ő. Épp szürkület volt, mikor Krisztina megjelent a ház előtt édesapjával, hiszen egyedül nem engedték el. A felnőttek váltottak pár szót egymással és addig Máté és Krisztina elindultak a randevúra. Máté egyből az étterembe vitte a lányt, hisz szegény szégyellte a házukat. Égtek a gyertyák, már pislákoltak a csillagok is. Leültek egymással szemben a szőnyegre és nemsoká az anya hozta is a vacsorát.

Miután megették a húst és a desszerten is túl voltak csak lefeküdtek a szőnyegre és nézték az eget. Egy hullócsillag siklott el rajta.

Máté bátor akart lenni, ezért beszélni kezdett.